Vészjelek 3. rész: A zöld szemű szörny

Féltékenység: jó vagy rossz?

– Szia, Drágám! Megjöttem!

– Este nyolc van, nem ismered az órát? Hol voltál ilyen sokáig?

– Csak beugrottam egy harisnyáért a plázába.

– És másfél óráig válogattad azt az egy harisnyát?

– Ja, nem, találkoztam egy volt évfolyamtársammal, és leültünk dumálni egy kicsit.

– Kivel? Gondolom, pasi volt… Amúgy meg eszedbe sem jutott, hogy szólj, nem jössz időben?

– Bocs, teljesen elfelejtettem, annyira belemerültünk… Meg te úgyis edzésen voltál.

– Jellemző, neked mindenki fontosabb, mint én! Mi ez az új parfümillat rajtad? Nem is tudtam, hogy vettél.

– Miért? Nem vehetek magamnak semmit anélkül, hogy beszámolnék neked róla?

– Hát ez az! Semmiről nem számolsz be! Mostanában későn jársz haza, új cuccokat veszel, másképp viselkedsz, olyan gyanúsan boldog vagy…

– Ne csináld már! Jól érzem magam a bőrömben, sikereim vannak a munkahelyen, veled is boldog vagyok, mi bajod van?

Ismerős ez a kialakuló vita? Ha nem is ebben a formában, de valószínűleg mindannyiónk találkozott már hasonló érzéssel, szituációval a párkapcsolatban. Sokan megijednek, ha megjelenik a féltékenység a kapcsolatban. Megijednek, ha ők érzik, és akkor is, ha a párjukon látják a zöld szemű szörny megjelenését. Pedig a féltékenység, a „szerelemféltés”, teljesen természetes emberi érzelem: féltjük, óvjuk, ami számunkra értékes, mert a párkapcsolatban való elköteleződés adja meg érzelmi biztonságunkat. A féltékenység tulajdonképpen egy sor különböző érzés „koktélja”: idegesség, aggodalom, félelem, szomorúság, düh, gyűlőlet, sajnálat, hibáztatás, keserűség, irigység, és még sok más egyéni érzelem (Maggini et al, 2006). Az érzések intenzitásától függően beszélhetünk normális vagy patológiás féltékenységről. A kóros féltékenység intenzitásában és irracionalitásában tér el legfőképp.

A kórosan féltékeny emberek bármilyen apró, irreleváns jelet a megcsalás biztos bizonyítékaként értékelnek, következtetéseiket azonnal levonják, és szinte süketek és vakok, ha a valódi tények mindezeket cáfolják. Addig kutat, keres, míg talál újabb és újabb „bizonyítékot”. A viselkedése nagyon tipikus: vádol és”kihallgat”, ellenőrző telefonhívásokat kezdeményez, hol van, mit csinál a partner. Ellenőrzi a híváslistát, belenéz a levelezésébe, váratlanul megjelenik a munkahelyén, konditeremben, baráti társaságban, stb, nem engedi egyedül a párját sehová társaságba, megszabja, mibe öltözhet, letilt minden kihívónak ítélt ruhadarabot, megvizsgálja a párja fehérneműjét, ágyneműjét. Ennek következményeként a megvádolt partner hajlamos elszigetelődni a külvilágól, barátoktól, otthonülővé válik, csak hogy elkerülje a konfliktust. Egy sor tünetet is elkezdhet produkálni: tehetetlenség, elszigetelődés, passzivitás, depresszió, szerhasználat.

Egyet azonban fontos tudni, a kóros féltékenységet általában nem a partner viselkedése okozza, hanem a féltékeny fél személyiségének a bizonytalansága, hiányossága, esetlegesen patológiája. Jellemzően megtalálhatóak bennük függőségi, nárcisztikus, borderline, hisztrionikus, elkerülő és passzív-agresszív tendenciák.

Ha ezt tapasztalja párkapcsolatában, mindenképpen keressenek terápiás segítséget, ha lehet, minél előbb!