Ismét a szexről

A hozzám érkező párok a legkülönbözőbb problémák egész tárházát vonultatják fel az ülések alkalmával: minden kapcsolat más, ezért más-más nehézségekkel küzdenek. De egy dologban minden krízisben lévő pár egyforma: az intimitás, a szexualitás már régóta hiányzik a kapcsolatukból. Törvényszerű-e a vágy elvesztése az évek során? Visszahozható-e a szexualitás a kapcsolatba? Ezt a mindig előforduló kérdést járom most körbe a teljesség igénye nélkül.

Mielőtt azt feszegetnénk, hogy hogyan lehet visszahozni a szexualitást a kapcsolatba, nézzünk meg, mik lehetnek az okai, hogy elmúlt az egymás iránti vágyakozás, izgalom. Alapvetően fontos, hogy lássuk, ez bizony csak következmény, tünet, a szexuálisan eltávolodott pároknál a lelki eltávolodás már sokkal hamarabb elkezdődött, legfeljebb nem vettek (vagy nem akartak) tudomást róla. Mert az, ha egy kicsit morcos, sértődött, szótlan a párunk, akár hosszabb ideig is, sokkal kevésbé feltűnő vagy frusztráló, mint a szex nélkül töltött hetek.

Rohanós hétköznapok

Szinte minden család, házaspár a kétkeresős modellt tolja a mai Magyarországon: reggel 7-kor a gyerekeket felpakolják, kieresztik a megfelelő intézménybe, után száguldás a munkahelyre, délután ugyanez a kör visszafelé egy kis ügyintézéssel, vásárlással, különórával megspékelve. Este 7-8-9 óra (!!), mire egy átlagos magyar pár/család újból találkozik. Ekkor jönnek még a kötelező otthoni körök: vacsora, mosás, gyerekek, kinek mi. Itt nem tud megvalósulni a valódi egymásra figyelés, az intimitáshoz elengedhetetlen ellazulás. Itt egy gazdasági, logisztikai eszmecsere folyhat csak a másnapi aktuális teendőkről.

Túl sok közelség

Meglepő, de ez is meredeken csökkenti a vágyat: ha egy pár állandóan együtt van, semmit nem csinál egymástól külön, nem töltődik fel a párkapcsolaton kívül, akkor nehéz „vágyni” a másik közelségére. Sőt, akármennyire szeretjük a társunkat, félő, hogy egészen egyszerűen ráununk. Közhely, de igaz a rántotthúsos mondás: néha kell egy kis paprikás krumpli, hogy vágyakozni tudjuk a rántotthúsra… Ebben a felállásban még az a veszély rejlik, hogy minden igényünket a párunkkal akarjuk betöltetni: legyen a legjobb barátunk, a vicces haverunk, a lelki társunk, a szerelmünk, a szexuális vágyunk tárgya… Olyan mércét rakunk elé, amit egyszerűen képtelen lesz megugrani.

Együtt töltött privát idő hiánya

Ezt hívhatjuk minőségi időnek is, de én inkább PRIVÁTnak nevezném: mert itt a KETTESBEN levésen van a hangsúly. Szinte minden gyermekes párnál előjön, hogy tulajdonképpen kettesben szinte egyáltalán nem töltenek időt! Terápiás szaknyelven szólva a „párkapcsolati alrendszert” nem építik, csak szülőként vannak mindig jelen. Kiváló apák, anyák, de a szexnek nyoma sincs a kapcsolatban.

Az a fránya kommunikáció

Minden pár beszélget, megbeszéli a napi teendőket, vitatkozik, érdeket érvényesít, de ezt nem mindegy, hogyan teszi. Legtöbnyire minden párnál kialakul egyfajta forgatókönyv, ahogyan a konfliktusokat próbálják megbeszélni, feloldani, többnyire sikertelenül, rendre ugyanazokat a köröket futják, ami pedig komoly vitákhoz, krízisekhez vezet. Feszült légkörben pedig a szex elillan, mint a szappanbuborék.

Érzelmek és igények kifejezésének hiánya

Sokaknak nehézséget okoz, hogy beszéljenek az érzelmeikről, negatívról, pozitívról egyaránt. Továbbá azt sem könnyű elmondani, mi tenne bennünket boldoggá, elégedetté a párkapcsolatban. „Olyan jó lenne, ha a párom kitalálná, mire lenne szükségem! Hiszen olyan régóta ismer, tudnia kéne!” – hangzik el számtalanszor. És persze szerencsétlen nem tudja, mert nem gondolatolvasó… Ez az attitűd hatalmas félreértéseket, feszültségeket tud szítani.

És akkor mit lehet tenni? – jön a jogos kérdés. Nincs általános recept, de a fentiekből levonhatóak a következtetések: legyen rendszeresen időnk egymásra, amit csak kettesben töltünk el, és ilyenkor ne sűrítsünk bele semmilyen kötelező elintéznivalót! Itt a cél az együttlét, az egymásra való odafigyelés, a másik közelségének maximális élvezete, a feltöltődés szeretettel, odafigyeléssel, élményekkel. A másik tényező pedig a személyes vesszőparipám: a hatékony, agressziómentes, elvárások és manipuláció nélküli kommunikáció, én-közlés. A hatás nem marad el!

Ha úgy godolja, segítségre van szüksége a fenti problémák megoldásában, keressen bizalommal!